Most megint ihletem van,úgyhogy irok egy kicsit.

Az úgy volt ,hogy már két hete melóztam a cégnél.Újra bele a mókuskerékbe.De az ittenit valahogy nem olyn nehéz taposni.A két hét többnyire ismerkedéssel telt,mert ugye új hely,új meló és új ország.Mutogattak vezetgettek közben ment a tényleges munka is,de akkor még nem gondoltam hogy ez nem is nagyon fog változni.Szóval két hete vagyok  cégnél,és megjelenik a főnök és elkezd beszélni nekem,hogy van nála egy jegy és azt mondták neki,hogy oda kell nekem adnia ,mert lesz valami buli és nekem is ott kell lennem,mert ennél a cégnél dolgozom stb....

Mi? Két hete dolgozok a cégnél és menjek céges buliba?Pörögnek az események.Kezembe nyomja a föni a jegyet széles,öszinte mosoly aztán elviharzik mert mobil van ami rohaggyonmeg csörög is,szóval sarkonfordul és elviharzik.Nézem a jegyet.Olyan jegy formája van. Olyan igazi.Nem ilyen szar fényes papirra nyomtatott, műanyag hatást keltő,ezáltal modernnek ható izé,hanem igazi papir,az alsó és fölső felén szép kis piros filmszalagszerű minta benne kis csillagokkal és kiemelve  hely neve rajta:Brodway.

Flancos név,flancos hely nem mint a hangzatos nevű lepukkant magyar falusi kocsma,a Párizs fénye italbolt.Még rajt van az is hogy milyen banda zenél.Mert élő zene lesz.Igazi koncert izlandi zenével.Ja hogy a vége nem stimmel.Izlandiak zenélnek de nem izlandi zenét.Tina Turner Tibrute Band.Hmm.Nem is tudtam,hogy meghalt.A "tribute" jelzőt áltlába halott zenészek,zenekarok számait játszó bandák szoktak a nevükbe rakni.Itt izlandon máshogy megy.Ezek előre látnak a jövőbe.Egy biztos: nem a jó öreg elviselhetetlen lakodalmas rokkot fogják nyomni amire kis szülővárosomba azt hiszik hogy még mindig divatban van,meg jó.Hát nem.És legnagyobb szerencsémre itt nem fognak rémiszgetni,a Gájer Szilárd barátom által olyan jól utánzott kézmozdulatok által létrehozott hangokkal .És nincs fekete dákó meg ilyen szemetek amik csak erősen ittas állapotban élvezhetőek egy lakodalomban,csak ott,de a illuminált állapotot az időpont varázsa garantálja.

 A jegyen még ott az ár is:6480isk.Még szinte nem is melóztam mérhetően de már ök adnak nekem ajándékot.Ez nem lesz egy rossz hely.Jegy zsebre,aztán meló.Estre megkérdem a Balázst milyen hely ez a Brodway?Puccos flancos.Na akkor kezdjünk el gondolkodni,mit is vehetnénk fel.Lássuk:munkásruhát jégeralsóval.Talán nem a legalkalmasabb hely lenne ehhez az öltözethez.Még mi van?Két farmer,meg három pullóver és két kardigán.Válasszuk mondjuk a kordbársony barna nacimat.Az olyan elegánsos és nem lógok ki a tömegből.A kék snassz farmerral nem lenne ekkora szerencsém.Lehet hogy kiküldenének hogy ott kinn kell a szemetet söpörni.Válasszunk hozzá illő inget.Ja hogy azt nem hoztam,mert nem sztárnak hanem melósnak jöttem a szilárd lávára.Akkor melyik pulcsi?A vajszinű vékony pulcsi jó lesz,az összképen rontani nem fog.Javitani biztos nem.Pláne miután az egészet megfejelem a tükörre suvickolt még(szerencsémre)alig használt bakanccsal.Olyan fényes lett hogy a repedést simán látom benne(tudjátok mint a viccben a paraszbácsi).A helyzethez képest jól nézek ki.És hogy miért nem kértem a Balázstól valami inget?Mert egy fejjel magasabb,és a lelencgyerek ingben elsőre kiszúrják a vendégmunkás státuszom.Elkészültem végre ,indulhatunk.Nade céges buli,itt lehet aztán ismerettségeket kötni ami később még jól jöhet.És ehhez megvan a megfelelő eszköz:az Unikum.Diszkrét ajándékosszatyorba bele ,hogy ne tünjön fel.Gépbe be,megyünk három utcát és ott vagyok.Kikászálódok a pólóból(kocsi,nem ruha) és a fényes neon majdnem hanyattlök annyira süt.Hu ránézésre tényleg flancos.és feltünöen sok az elegánsan öltözött járókelő.Báli szezon van vagy én néztem el valamit?Még be sem léptem az ajtón de már éreztem,hogy olyan leszek itt mint az oroszlán a kutyamenhely.Feltünő.Na mindegy lesz egy vidám estém ahol én leszek a középpontban.Szokni kell az érzést ,hátha egyszer sztár leszek(pornó,sorozat,rock vagy ilyesmi ).Elindulok a bejárat felé, nyitnám az ajtót de az magátol nyilik,fotocella(=a képen látható büntetésvégrehajtási helység).De bent már igazi ajtónálló van,nem holmi digitális.És nyitja is az ajtót.Jobb kéznél ruhatár,na fuccs a diszkrét"majd az asztalnál levesszük a kabátot"stratégiának,és még a védőital is itt van.Na akkor feltünően mert azt nem veszik észre az emberek.Asztalra a kislány elé fel a csomag,koppanva,kabát levesz,sapka sál.Kiscsaj átveszi csrébe ad egy számot,aztán már csak a többi embert kell megtalálnom.Jegy előkapar,és kezdődik is a "meg vagyok zavarodva mint kezbő buzi a gőzfürdőben" cimű játék,hogy merre is kell mennem.Próbálok nem balfasznak meg külföldinek látszani több kevesebb sikerrel,amikor,hopp-hopp, na ott kezeltek egy jegyet.És határozott léptekkel elindulok hogy felfedjem valódi kilétem."Bond.James Bond" cimű hires monológ helyett a hunglis verziót vettem elő:háj.máj ném is Patkó.Gábor Patkó.Áj hev ö tiket end áj em from bi end el.Ver mászt áj gó?

Tépés ,alul balra lesséklegyenszivesfáradni.Aztán jön a sokk.Kb 5 emelet magasan nincs az épületben semmi. csak középen egy szinpad és ahogy egyre lejjebb haladok a lépcsőn látom hogy alul a szinpad mellet körbe vannak az asztalok amik a 19:00-ás kezdéshez képest eléggé üresek még.Ez nekem csak jó,keressűnk egy jó helyet.Ha már nem ismerek senkit akkor legalább a műsort élvezzem.Elhaladok jópár szkennelő terminátor szempár elött.Szinte érzem ahogy letapogatnak."csak a bakancsot ne szúrjátok ki"gondolom magamban.És most már egy piros foltnak érzem magam egy fehér ingen.Találok egy jó kis asztalt,leülök,sehol egy ismerős arc,étkészlet elöttem.Mintha valami evöeszközgyülytö fanatikus boritotta volna ki az egyik ládáját elém.Nembaj egyel végigeszünk mindent a többit meg eladom a lengyeleknek.Pohár is van,legalább három.Látom van viz az asztalon már szemeznék vele,amikor megjelenik egy boszorkányarcú pincérnő és kérdi mit iszok.Kinos helyzet.Kérdezzek-e vissza hogy ingyé van e vagy nem.Pörög az agy,számolész nyomja az eredményt.Mit lehet?Talán nem a 69-es Don Perignon a legszarabb pia náluk.Egy valamit megbir a buxa,ha meg nem jó a kártyám akkor meg mosogatok.Szprájt vagy félédes pezsgő?Naná hogy nem szprájt!Pezsgöt ide.Mindjárt hozom mondattal izlandiul elviharzik ,és már látom lelki szemeim elött, hogyan nehezül el a fejem egyre jobban attól az üveg peszgőtől amit szervirozni fog a banya.Aztán kidurran az álomlufi mikor egy nyamvadt  kis pohárral kidurrantja a mosolygós banya.Na itt sem fogok leittasodni ahogy terveztem.Egy darabig lehet józanul ülni és nézni ahogy a népek szórakoznak de aztán el kell lazitani a nyelvet és a torkot ,hogy jobban menjen a komunikáció a hasonló alkoholszintű izlandiakkal.Mondjuk egy Unikum segitségével.Nade a rohagáló pincéreket látva és a bárpulttal szemben ülve valószinüleg nem vennék jó néven ha ráhúznák a gömbszörpre.Ezt bebuktam.Majd hazafelé bepótolom.

Szállingóznak a népek,szépen sorban érkeznek a cég alkalmazottai akik közül csak néhányat ismerek,akik mintha ott dolgoznának ahol én.Csak mosolygok meg gudivningelek,és közben kezdek a pözsgő végére érni.Mivel jó asztalt választottam,olyat ami a szimpadra néz,persze hogy néhányan kinézik maguknak és bekéreckednek az asztalnál még megmaradt 10 helyre.Ekkor érkezik meg az egyetlen embert akit ismerek,Bjarni.Köszönünk egymásnak,aztán kötelezö kérdések(hogyvagymiújság)után leül mellettem lévő asztalhoz és feszült csend lesz urrá amegkezdett beszélgetésen.Közben egyre több alkalmazott érkezik,velük együtt ismerős arcok is.Közben megtelik az asztalom,és nekiállnak helyet cserélgetni,kit mennyire fog érdekelni a műsor.Itt kezdem el először érezni,hogy útban vagyok.Hogy kicsit lazitsak,megkérdezem Bjarnit,hogy van-e kedve megkóstolni az Unikumot,és akérdéssel egyidőben már el is kezdek készülődni a szeánszhoz.Bjarni,látva a matatást az asztal alatt idegesen körbenéz,és diszkréten közli ,hogy sem a hely,sem az idő(korán van és nincs elég ember a takaráshoz)nem alkalmas.Talán majd később.Rendben mondom és érzem,hogy a fejem hőmérséklete drasztikusan megemelkedik és átvált vörösbe.Lányos zavaromban nem tudom mit csináljak.Csinálom amit eddig:nézek ki a fejemből.Az emberek még mindig jönnek,és én ,mint piros pont egyre jobban érzem hogy nem jó helyen ülök.Egy sötét sarok kéne ahol diszkréten meghúzódhatok.Hirtelen, mint a megváltó a semmiből,megjelenik Helgi a munkafelvevő,és közli,hogy örülne ha csatlakoznék a társaságukhoz.Mondom persze,talán onnan nem néznek ki.ránézek Bjarnira,aki épp becsukta a nobilját(igen nobil,igaz pimpósszájú?) és bólint Helgire és tátogja az angol thanks szót.Végül is ennél tapintatosabban én sem tudtam volna megoldani az eltávolitásomat.Új fiú nem beszéli a nyelvet,nem ismer senkit és ez az este nem az a nagy ismerkedős céges buli.Mivel több cég is volt.De nem sértődtem meg.Elnézzük.

A másik aztalnál a velem egy kasztba tartozókkal társaloghattam,már ha akartak velem.Lévén az izlandit nem értem meg.De azért rendesek voltak és kérdeztek angolul is.Szerintem ők is legalább annyira zavarban voltak miattam,mint én az este miatt.Aztán egy unalmas, bámulós ,néhakérdezős fél óra után Emil a pici mosósfiú megkérdezi ittam emár izlandi sört?Határozott nemmel válaszolok mire Emil azt mondja "akkor itt az ideje!".Vonulás a pulthoz,két Thule rendel(nem tetőbox).Érkezik is hidegen,kovbolyossan.Nem  rossz de egy Golden Aces-zel nem veszi fel a versenyt.Érződik rajta a hatalmas sörfőzési tapasztalat ami apáról fiúra száll.1989 óta.Onnantól legális az izlandi sörfogyasztás.Hogy miért?Még keresem a választ.Gleccservizből főzik és érezni is rajta.Mint egy kiolvasztott zöldüveges balatoni.Nem lesz a kedvencem.de azért még betereltünk párat 700isk/üveg.De egyszer élünk.Ekkor Emil megpillantja a lengyel vonalat a cégben Artur,Alex és Karol személyében akik éppen fülig érő mosollyal vonulnak be az elegáns estébe,feszülös pólóban és farmerban.A pros pötty kifehéredett és már alig látszik a három vörös törpecsillag mellett.Aztán koppant valami.A kő ami leesett a szivemről.Már nem én vagyok az est fénypontja,és ezzel Emil is egyetért.

Na jön a kaja.Végre.Erre gyúrtam egész nap.Hogy mit ettem?Először valami tejfölös(akarommondani tejszines) tengeri herkenytyűs levest,polip vagy ilyesmi,ami nagyon finom volt és még feturbóztuk a levest a hozzá elfogyasztott ,frissen sült,megvajazott kiflicskékkel.Igazán jó izhatást okozott.Aztán jött a svédasztal.A szinpadon.A kivilágitott szinpadon.Kezdek megint pirosra váltani.De most már mindegy.A lengyel felhő árnyékából,már csak női ruhában szakállal lehetne kimozdulni.Úgyhogy hajrá.Még egy sör elötte mert nagy a sor,aztán csapódjunk.Semmi extra izlandi gyomorforgató,csak illatos európai konyha izlandi módra.Magyarosan kértem a dolgokat(ebböl is egy kicsit,meg abból is egy kicsit) pulyka,birka krumli főzve sütve,mindenféle szósz,vegyi gyümi köret stb..

Nem volt ez sem rossz,de anyuka jobbat főz.Miután elfogyasztottunk mindet mindennel összepárositva ami a tányéron volt.Jobbnak láttuk ha lefolytjuk azért egy kis ser itallal.Na itt egymásra talált a három kakukktojás.Karol kivételével aki csak pilótát játszott és csak beköszönt.Beszédbe elegyedtünk,ahol elmeséltük egymásnak,ki ,hogy került ide.Az én verziómat már tudjátok.A lengyel srácok németben kaptak egy fülest ,hogy Izland jó hely.Meghogy a második legnagyobb nemzet itt alengyel ,úgyhogy nem lesz probléma a beilleszkedés.A haver ,akitől kapták a fülest, ismert egy lengyel fazont aki szervez melókat izlandra.Na, a srácok kaptak az alkalmon és belevágtak a kalandba.a fazon beigérte nekik a biztos melót fényezőként és a tuti albérletet.Mindezt kétezer ajróért.Fejenként.Volt kis megtakaritott pénz,hát beinvesztáltak aztán gó.minden leszervezve,meg ment a "persze,persze,hogyne,minden rendben" duma,aztán mikor megérkeztek jött a kopp.sehol semmi leszervezett meló meg albi csak hideg meg szél.Mit lehet tenni?Ma semmit ,irány valami hotel.Egyiknél kétezer ,a másiknál 2százvalamennyi ajró.Másnap telefonálás senkit sehol nem lehet elérni,a beigért munkahely nincs.Nyugtázták ,hogy ezt bebukták.Akkor,szerencse fel nyakukba vették a várost,és nekiálltak melót keresni némi lengyel segitséggel.Három nap és néhány pár próbálkozás után kikötöttek ennél a cégnél.Mák.Aztán egy hónap után találtak egy élhető albérletet,egy pár luk után.Nem volt olcsó,de ólcsóbb volt mint a hotel vagy a hostel meg a guesthouse.ztán jött ez a buli.Itt összehaverkodtunk és rá egy hétre már nálok celláztam.

Fogyasztottunk tovább,aztán kis idő elteltével elhatároztuk ,hogy Tina Turner muzsikája hiába cseng szépen ,ha az öltözetünkkel nem emeljük az est fényét,hanem inkább honályositjuk a megvilágitást,és jobbnak láttuk ha angolosan távozunk.Kabát fel,Unicum zsebbe,taxiba be és tünés.Egyenesen az albérletbe.A srácok felkészültek és bevásároltak némi szesztartalmú folyadékot, hogy kellő hangulatba hozzák vendégeiket,a vacsora után,és megfelelő állapotban vessék be magukat a péntek esti féktelen reykjaviki hajnalig taró ivászatba,a runtúrba.

De erröl majd legközelebb.